Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszédében rámutatott: Sári népének továbbra is fontos küldetése van – ahogy eddig tették, úgy ezután is ki kell fejezniük Krisztushoz való tartozásukat, hiszen az evangelizálás nem csupán az apostolok, hanem minden keresztény ember küldetése. A dabas-sáriak pontosan tudják ezt; hitéletük szervezése és gyakorlása a múltban is az volt és ma is példaértékű.

„Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén” – zengett a harangszó után az ének is a dabas-sári Nagyboldogasszony-templomban május 18-án, szombaton délelőtt, és a feszület, valamint a zászlók mögött bevonultak a zsúfolásig telt templomba az egyháztanácstagok, ministránsok, cserkészek, a házigazda és a vendég atyák a szentmise áldást osztó főcelebránsával. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nem ritka vendég e templom oltáránál: a város (még közelebbről: Gyón) szülötteként gyakran keresi fel szűkebb szülőföldjét és ünnepel együtt a dabasiakkal.

Dabas-Sári plébániájának megalapítása Gróf Althann Mihály Frigyes püspök nevéhez és az 1719-es esztendőhöz fűződik, a jelenlegi templomot pedig Br. Laffert Antal építtette 1753 és 1759 között. A műemlék jellegű templom szószéke művészi alkotás, a váci piarista templomból került ide. Liturgikus terét az 1981–1982-es felújításkor rendezték át Perczel Dénes tervei szerint. Sárinak 1917-ig filiája volt Alsódabas, Felsődabas és Gyón; ma önálló egyházközség. Az egyházi intézmények államosításáig elemi iskolát is fenntartott, és ezt, általános iskolává bővítve, a rendszerváltozás után nyomban újra is indította. A plébánia XVIII. századi könyvtárat is őriz.

Szentbeszédében Bábel Balázs visszatekintett a térség történelmi múltjára, és Vaszary Kolos hercegprímás szavait, miszerint „a kard megszerezte, a kereszt megtartotta a hazát”, így módosította: a kard visszaszerezte, a kereszt megtartotta a hazát. Az 1696-ban betelepülő szlovákok keresztényekként jöttek ide, élték a hitüket és hazájukká vált ez a táj – hallhattuk a szentbeszédben. A Mária-tisztelet, a hagyományokhoz való ragaszkodás végigkísérte a sáriakat az évszázadokon. Az ünnep szónoka felelevenítette azt is, hogy az itt élők a kommunizmus éveiben is mindig Nagyboldogasszony ünnepnapján tartották a templombúcsút, ha hétköznapra esett, akkor is. A téeszelnököknek nem volt mit tenniük, ilyenkor szabadnapot adtak dolgozóiknak. „Beigazolódik Szent Ágoston szava: néha rabságban könnyebb élni, mint szabadságban” – fogalmazott Bábel Balázs. A szabadságban rajtunk áll – tette hozzá, és emlékeztetett, hogy a küldetés teljesítése nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem mindenkire: mindenkinek evangelizálnia kell. „Ma azt tapasztaljuk, hogy a keresztény Európa, amely valóban a kereszténység kiindulópontja az egész világ számára, mintha elfelejtené ezt az örökséget, ezt a küldetést. Úgy tesz, mintha az elvilágiasodás, a globalizáció, a tudatos istentelenség, a józan emberi ésszel is ellentétes értékrend lenne az egyetlen járható út számára. Csakhogy ez a széles út a pusztulásba visz” – állapította meg. Sári népének és nekünk is az a feladatunk, hogy tanúi legyünk Jézus Krisztusnak, szavainkkal, tetteinkkel, életformánkkal. Tanúi legyünk és evangelizáljunk, mert Jézus kérése – „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot” – ma is időszerű. Ahogy az ősegyházban mindenki kötelességének tartotta, hogy tanúságot tegyen, ez nekünk, mai keresztényeknek is feladatunk – zárta szavait a város díszpolgára.

Zenei szolgálatával a Váci Székesegyház kórusának Varga László karnagy vezette kamaraegyüttese ugyancsak emelte a pillanatok fényét és ünnepélyességét.  A pápai, a magyar és a Boldogasszony anyánk régi magyar himnusz közös eléneklése után az ünnepség díszebéddel folytatódott, amelyen Prauda Miklós fotóművész Dabas-Sári, ahogy én látom című, nemrég megjelent albumának fényképeit vetítették és az alkalomra készült, az egyházközség életébe betekintést nyújtó, harmincperces riportfilmjét is bemutatták. „Utazásaim során csodás tájakat és különleges embereket fotózhattam, nekem azonban legszebb a szülőföldem. Küldetésemnek érzem az itt élőket, az én nagy családomat lencsevégre venni, megörökíteni a napi eseményeket, szokásokat, hagyományokat, a folytón változó természetet” – vallja a művész.

A háromszáz év alatt huszonnyolc plébános látta el a sáriak lelkigondozását; köztük a huszonnyolcadik, Pásztor Győző olvasó- és mesterkanonok, esperes-plébános harminckilenc éve, 1981. február elseje óta a sáriak megbecsült lelkipásztora. „Amikor idejöttem, negyvennél is több rózsafüzércsoport működött, csoportonként tizenöt fővel. Az iskolában a pedagógusoknak és a diákoknak ma is külön rózsafüzércsoportjuk van, keresztutakon, nagyböjtben és októberben ők az előimádkozók” – magyarázta lapunknak Győző atya, annak érzékeltetésére, hogy mennyire imádságos lelkületű nép él a csaknem színtiszta katolikus Sáriban. Elmondta azt is: a katolikus iskolát azért alapította újjá huszonhat évvel ezelőtt, hogy biztosítsa az utánpótlást. Jelenleg 250 diákot oktatnak-nevelnek és cserkészcsapatuk is van a kezdetek óta – számolt be Győző atya, aki a Szent János Katolikus Általános Iskola spirituálisi teendőit is ellátja.

„Nagy örömünkre, szeptemberben, most először, három első osztállyal indulunk” – erről már Kollár László, az iskola igazgatója tájékoztatott. Elmondta azt is: éppen a minap rendezték hagyományos egyházmegyei hittan-, rajz- és sportvetélkedőjüket. „Nepomuki Szent János-rajzversenyünkre 176 pályamunka érkezett, az eseményen pedig a városból, a kistérségből és a határon túlról 140-en vettek részt, ebből harmincan a szatmárnémeti, nagykárolyi és szepsi testvériskoláink képviseletében. Fontos, hogy tanulóink, tanáraink is érezzék: összetartozunk” – hangsúlyozta az igazgató. Megtudtuk tőle azt is: következő eseményük egy különleges sportnap lesz, amelyre a magyar papi labdarugóválogatottat és a parlamenti futballcsapatot hívják meg.

A díszebéden elmondott ünnepi köszöntőjében Szabó István, a Pest Megye Közgyűlés elnöke kifejtette: Sári közösségét erő, konokság, komoly munka és kitartó együttműködés tartotta meg. „A megmaradáshoz három dolog szükséges: közösség, amely tudja, hogy csak így lehet erős. Kereszténység, mert ez ad erőt a közösségnek. És tudás: vagyis iskola. Ha mindhárom erős, a közösség megmarad. Ehhez kívánok jó munkát, még sok-sok száz évet” – emelte poharát Szabó István. Szavaihoz csatlakozunk mi is!

Varga Gabriella

Forrás: Keresztény Élet, 2019. május 26., 3. old.

Fotó: Prauda Miklós, Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye